- DekorMeló Kecskemét

Creative Commons License

Antikvák


A betűtípusok száma szinte végtelennek tekinthető, melynek rendszerezése a kalligrafikusok és a dekoratőrök számára nélkülözhetetlen. A kategorizálásra a legelterjedtebb az ún. tízes csoportosítás, mely a betűket a betűvonalak, talpak stílusjegyei szerint sorolja tíz külön típusokba.

Reneszánsz antikva

Reneszánsz Antikva

Az antik római példákhoz nyúl vissza. A római kapitális (majuszkula) és a karoling minuszkulából alaul ki a humanista könyvírás. A klasszikus szövegek, karoling közvetítéssel való másolása a "littera antiqua" a gót írás a "littera moderna". A humanista íróiskolákban alavető elvárás az olvashatóság. Jellemző írástipus a humanista kurzív minuszkula. Harmónikus arányú írástükör a pergamen vagy papírlaphoz képest. Világosan tagolt szavak és szellős sortávolság a jellemző.

A XV–XVI. században készített betűtípus. A betűk képe arra emlékeztet, mintha tollal vagy ecsettel rajzolták volna, utánozza a kézírás ritmusát, dinamikáját, ezért kiválóan alkalmas hosszabb olvasásra szánt szöveghez. A reneszánsz antikvát két csoportra oszthatjuk, velencei reneszánsz antikvára és francia reneszánsz antikvára, ám a gyakorlatban nem tesznek e kettő közt különbséget. Az angolszász területeken "humanista" néven terjedt el.


Barokk Antikva

Barokk antikva

Az első tipikus barokk antikva a "romain du roi", amit XIV. Lajos megbízására dolgozott ki Louis Simoneau (1695). Jellemzője a betűképek matematikai megközelítése, emiatt merev, négyzetes formák alakultak ki, amik rontották az olvashatóságot. A "romain du roi" túlszerkesztett, "darabos" betűképeit Simon Pierre Fournier (Fournier le Jeune) 1712-1768 munkássága révén sikerült felodani. A francia mester a betűk szélességi arányait variálta. Ő dolgozta ki az ún. 7-es osztást, amit ma is használunk. A nevéhez fűződik a tipográfia mértékrendszerének, a pont-rendszernek a kidolgozása is. Ez későbbi követőjéről Didot-rendszernek hívjuk.


Klasszicista antikva

Klasszicista Antikva

A XVII. sz. végén a rézmetszés technológiája lehetővé tette, sőt egyenesen arra csábította a betűmetszőket, hogy az addigi kézírásból örökölt alapokat elvetve, teljesen e technika határozza meg a betűformák kialakítását. Az íróeszközök jellegzetességeit felváltotta a karctű hajszálvékony vonala. Gutenberg még a kézírás hatásá-takarta felidézni, a klasszicista antikva azonban már a metszetet tartotta követendő példának.

A növekvő iparosodás, a hirdetések, az újságok elterjedése hatással volt a stílusjegyeinek kialakulására. Alkalmas hangsúlyos, figyelemfelkeltő szöveg szedésére, viszont hosszabb szövegnél alkalmazva nehezebben olvasható.

Talpas lineáris antikva

Talpas lineáris Antikva

Szabályos, mértani felépítésű betűk, erőteljes betűtalpak jellemzik. A talpas lineáris betűket Egyptienne-nek is nevezik. Figyelemfelkeltő feliratoknál, vagy semleges tartalmú szövegnél alkalmazható.


Talp nélküli lineáris antikva

Talp nélküli lineáris Antikva

Korunk jellemző, divatos betűtípusa. Az Egyptienne-től a talpak hiánya különbözteti meg (sans serif). Groteszk típusnak is nevezik. Modern stílusú kiadványoknál, vagy a képernyőre szánt szöveg megjelenítésénél előnyös az alkalmazása.